2022. október 3-án este, miután kijöttem a gyerekek altatásából, rendbe tettem a nappalit. Elpakoltam a vacsora maradékot, elmosogattam  a kulacsokat, uzsonnás dobozokat, bepakoltam a mosogatógépbe az egyéb edényeket, tányérokat, és ebben az éjjeli duettben, amelyet én és a csend alkottunk, egy gyertyát vettem elő, beletettem a gesztenyés tálca közepébe, és a ruhák szárítóról való leszedése, összehajtogatása mellett, gyönyörködtem a fényében. Imádom ezt a gyertyafényes, őszi termésekkel teli nappali képét. Megnyugtat. Mosolyt csal az arcomra. Sajnos most nem maradtam mellette olvasni, tervezni, rajzolgatni, írogatni, elfújtam hamar és lefeküdtem aludni.

Mióta gyesen voltam otthon a lányokkal, és az őszi Városligetben tologattam a babakocsit, megszerettem az őszt. A kedvencem a meleg, száraz, napsütéses, színes ősz, nem a ködös, szürke, nyirkos, nedves ősz. Imádok a lányokkal levelet gyűjteni, gesztenyét szedni.

2022. október 4-én reggel Luli észrevette a gyertyát, és a kb. 1-2 hete bevezetett közös reggelizésünkhöz javasolta, hogy

- Anya, lehetne gyertyafényes a reggeli? 

- ööö , hát, végülis igen - hirtelen nem jutott eszembe semmi ellenérvként, azon kívül, hogy reggeli rohanásban vagyunk. De szerencsére csendben maradtam.

7 éves, kb. fél - 1 éve magabiztosan használja a gyufát, így meggyújtotta a gyertyát, az asztal közepére tettük, körbeültük, megreggeliztünk a gyertyafénynél, és egy pillanatra még talán csendben is maradtunk a táncikáló gyertyafényben ragyogó gyermekszemeket csodálni. Majd indult a verkli, a rohanás, az "el fogunk késni", az "én nem is ezt a pulcsit akartam felvenni", "utálom a szalámis szendvicset, miért megint azt csomagoltál?", "szúr ez a trikó" stb. stb. És az óra mutatója mintha elkezdene felgyorsulni, mintha percenként nem is egy percet, hanem hármat fordulna...de egy pillanatra élvezhettem a munkám gyümölcsét, hogy a tegnap estének köszönhetem, hogy elpakoltam, elmosogattam, gyertyát vettem elő, mert így volt egy gyertyafényes reggelink, ami lehet eszükbe jut a gyerekeknek is. Ha nem is ma az oviban, a suliban, de lehet egyszer, ha gesztenyét, gyertyát látnak, vagy a kettőt egymás mellett, egy békés jövőben, mint amiről én mindig álmodozom, az ő gyermekeik is megkérdezik, hogy lehet-e gyertyafényes a reggeli, és megreggeliznek, de nem rohanva, hanem az időt mintegy megállítva nyugodtan eltöltve.